1. |
Minden szar
01:43
|
|||
Már megint, és ugyanott. De senkit nem lep meg
ez a panaszkodásba oltott állandó jelleg
Ahogy igazad van, és túléled már a holnapot is még a mai nap
Ez a vérünk szava, de ahogy beszél, úgy nem terem már semmi
Minden szar
Meg sem köszöntük, de él-e a hála még?
A történelem gyomrából szökött váladék
Mert szektásodom és képvisel ez a dualitás:
Ahogy most látom a Mindent magamon kívül, úgy nem láthatna senki
|
||||
2. |
Kvázi jó hír
05:57
|
|||
Olyan szürke fenn az ég, épp Istent hamvasztják
Olyan könnyű most a lét, ahogy csendet ragaszt rád
ez a remekbe szabott tény, hogy mindent lehet már
A felelősség-mentesítés az új tanár, az új partner
Nem nevel, nem tanít, és több leckét nem ad fel
csak a végső jutalmat: meghalni csak egyszer kell
Az agyak a méregtől kifelé még nem törnek
de majd fognak: jó hír a beleszaróknak
Egy gombnyomásra az agymosástól, táncot járnak az ingerek
Mindenki csak így lehet kvázi elégedett?
A mérték és a kényszer egy asztalhoz ült, gyászol ma az élet
Halotti torrá avanzsálják még ma az egészet
Mértéktelen kényből leszel értéktelen lény
És háttal állsz minden templomnak
Háttal állsz majd minden templomnak
Tükörben háttal állsz minden templomnak
Tükörben háttal
|
||||
3. |
Kényelemből
04:05
|
|||
Ez a tér sosem volt a miénk. Ahol a fű, ott az idő is kiég
ha nem kap vizet. Rendre öl az ember mindent a lába elől
De saját útjába magát tolta ahelyett, hogy lassított volna
Nyirkos sárban érlelt nép, aszfaltpólyába bélelték
Oszlop-fallal majd megvéd-e az idő elől? Önmagunk elől?
Völgyre nézek, és a pára rakódik le ér falára
Elhitte minden hely az övé, de én nem ülnék be az ölébe
Értelem helyett mára lételem a megalkuvás, meg a kurva kényelem
A leszokásom magja kel és nő az egóig fel
|
||||
4. |
Alvás a küszöbön innen
06:25
|
|||
Becsukod az ajtót, föléd nőtt a küszöbön állók névsora
A jobbá tétel érdekében volt itt minden, de még soha
ha csengő szólt, nem voltál ébren így szeretnek, ha szeretnek
Számszerű alkalom, amíg ébren
de magad még altatod, szégyen!
Néha ablakod kitárul, és hagysz rajta egy kis rést
utat engedsz a szennynek. Jóval könnyebb a kilégzés
ha padlón botokkal vernek. Ők szeretnek, mind szeretnek
Felötlődik bennem a féltés: mi ez a pazarló tájhasználat?
Ólba lépve már nem kérdés, hoztál-e kést és tálat?
Légy a böllérem, ezt magamnak nem csinálhatom
Kilövellő vérem bizonyít egy alvó állatot
Légy a böllérem, csak csapolj, míg ki nem száradok
Szárazra kérem, had éljek megint egy pár napot
|
||||
5. |
A hívő
03:50
|
|||
De jó kinyitni a szemünk rád, Világ!
Vár-e emésztendő szó mi ránk?
Van-e térkép a szemünkben, ahogy mások nem akarják?
Húz a szele. A hangja és a neve is szabadság
És híve lettem idegi alapon
Hitem belül szól, belül a falakon
Nincs új a nap alatt végül, nem szkanderpartner ez a táj
Sebein épp egy új világ épül, senki se kérdezi tőle, hogy fáj?
Én meg érzem a riadó jelzett, hova tart ennyi szüléssel a nemzet
Inkább fejben gyarapodjál
Mert ha nem tart ébren az álom, a fej majd tudni akar,
de az élet könnyed kényszermegoldásain túl már levegőt venni is éget
Számtalan pálya, számtalan méret, kár, hogy megúsznivalónak érzed
Pedig szárazföld ez a táj.
Nincs új a nap alatt végül, szárazföld ez a táj
|
||||
6. |
Impérium
05:24
|
|||
Betonteknőben forr a mocsár
Ez ugyanaz a tempó, ugyanaz a nyáj
Lefelé köpnek, lefelé rúgnak
Elejét venném egy-két-háborúnak
Kár, hogy véget így ér: amit szerettünk, ahogy szerettük
Sár íze édes: ahol születtél, ahol születtél
Ég a nád és a part se tetszik
Így szorong, aki nem cselekszik
Lefelé köpnek, lefele rúgnak
Vénáját venném egy-két-háborúnak
Szívd el még, amit
a könyökökön jött jó hírektől meg sem kaptál
Ásd el tartalékaid
Fülkebéli Impériumnak semmit se hagyjál
Így sose halunk meg
|
||||
7. |
Nem az a fű
04:56
|
|||
Szándék van ma éjjel. Éhesen belém áll
a szükség, pengékkel az indításra vár
Kikapcsolt háttérben a kert alatt átosont
a földön fetrengő múlt időt rugdosom.
Nincs helye itt a mély igazságban tovatűnt rendnek.
Egy az Isten, én is jó leszek egynek
ki keresztet vet, ha órára néz és a
nedves fű megszárad, nem kárba vész
„Vágom én”, mondom a betépett szükségnek
Háromra test lezárt, égre nyílik a lélek
Számomra ma minden törvény tetszhalott
imádom a hajnali, frissen nyírt gyepszagot
Fenntart a vízen egy szándék, a felismerés
hogy dél van, még élek, és számít, hogy az élet szép
|
||||
8. |
Minden szép
03:04
|
|||
Szárba szökken a türelem, lábhoz intem
A szolgánk az idő, legel a füveken
Nem ér ma semmi szél hozzánk
Az Éjszaka kéri a Földet
"Tegyél már végre nappallá!"
Az sem mozdul már többet,
Az égitestek sem szólnak rá
|
Streaming and Download help
If you like MUDI, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp